3) Utazás önmagadhoz – a masszázs történetei! 3 rész

Mi történik a lélekben, amikor a test végre ellazul

Van egy pillanat, amikor az ember ráébred arra, hogy az érintés nem csupán a test felszínén történik. Először még csak az izmok engednek meg egy apró rezdülést, mintha a feszültség épp csak elmozdulna a helyéről. Aztán egyre mélyebbre csúszik valami belül, és a test lassan felismeri, hogy most nem erőből kell tartania magát. A légzés ilyenkor elmélyül, még nem látványosan, inkább csak úgy halkan, alig észrevehetően, mint amikor a lélek először próbál meg visszatérni a saját belső teréhez.

És itt kezdődik el valami, amire nem lehet felkészülni előre. Mert az érintés egyszer csak túlmutat az izmokon, túl a felszínen, és a jelenlétre kezd hatni. Mintha az ember teste észrevenné, hogy van hová megérkeznie. Hogy most nem kell sietni, nem kell megfelelni, nem kell tartani semmit. Csak engedni. És ahogy enged, úgy nyílik meg belül egy finom út, amelyen a lélek lassan utánaindul a test megkönnyebbülésének.

Ilyenkor a gondolatok elcsendesednek, de nem tűnnek el teljesen. Inkább leülnek valahová messzebb, figyelő csenddé alakulnak, miközben a figyelem egyre beljebb húzódik. A test emlékezni kezd arra, milyen az, amikor nem kell hordozni mindazt, amit addig csendben magában tartott. És az érintés nem lezár, hanem megnyit. Nem lezuhanás, inkább lassú átcsúszás egyik állapotból a másikba. Mintha a belső súlyok helyet keresnének maguknak, és közben valami egészen váratlanul könnyebb lesz.

Ebben a folyamatban van egy finom átmenet, amelyet nem lehet megfogni, mégis érezni lehet. A pillanat, amikor a test nemcsak ellazul, hanem megengedi magának a jelenlétet. Nem a gondolatok jelenlétét, hanem azt a csendes együttlétezést, ahol a lélek már nem kívülről figyeli a testét, hanem mellé ül. És ebben a mellé ülésben történik meg az, hogy a megkönnyebbülés többé nem mozdulat, hanem élmény lesz.

És ekkor az ember már nem csak fekszik a masszázs alatt. Nem csak érintést kap. Hanem úton van. Belül. Csendben. És talán még nem tudja pontosan, hová tart, de érzi, hogy most épp jó irányba halad.

Péli Ildikó

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!