7) Utazás önmagadhoz – Masszázs történet (7rész)

Minden érintés válasz.

Az egyénre szabott masszázs ott kezdődik, ahol a megszokott megoldások véget érnek. Nem technikával, nem előre meghatározott mozdulatokkal, hanem figyelemmel. Azzal a csendes jelenléttel, amely képes meghallani azt is, amit a test nem szavakkal mond el. Mert nincs két egyforma test, és nincs két azonos történet sem, még akkor sem, ha kívülről néha hasonlónak tűnnek.

Van, aki feszültséget hordoz a vállaiban, más a mellkasában őriz régi meg nem engedéseket, megint más a derekában vagy a lábaiban viszi tovább mindazt, amit nem tudott időben letenni. Ezek nem hibák, nem problémák, hanem lenyomatok. Egy élet mozdulatlan pillanatai, amelyek idővel a test részévé váltak. Az egyénre szabott masszázs nem ezeket akarja kijavítani, hanem kapcsolatba lép velük.

Ebben a térben az érintés nem általános válasz, hanem reakció. Finom, figyelő, alkalmazkodó. Ahogy a test reagál, úgy változik a jelenlét is. Van, amikor több tartásra van szükség, máskor inkább megengedésre. Néha a lassúság hozza el az oldódást, máskor egy határozottabb mozdulat nyitja meg azt, ami addig zárva maradt. Minden pillanat más, mert a test sem ugyanaz, mint egy perccel korábban.

Ez a masszázs nem kínál kész élményt, mert nem is lehet előre tudni, mi fog történni. Inkább egy közös figyelem születik meg benne, ahol a test és a jelenlét párbeszédbe lép egymással. A bizalom nem elvárás, hanem lassan épülő érzés. Ahogy a test érzi, hogy nem kell megfelelnie, nem kell reagálnia, nem kell irányítania semmit, úgy kezd el megmutatni magából többet.

Sokan ilyenkor döbbennek rá, hogy eddig nem is a fájdalom volt a legerősebb érzés, hanem az, hogy mennyire ritkán kaptak valódi, rájuk hangolt figyelmet. Az egyénre szabott masszázs ebben az értelemben nem szolgáltatás, hanem találkozás. Egy olyan tér, ahol nem kell elmagyarázni semmit, ahol a test végre nem alkalmazkodik, hanem választ kap.

És talán ez az, ami igazán különlegessé teszi. Nem az, hogy mit csinálunk, hanem az, ahogyan történik. Mert amikor az érintés valóban ott van, ahol szükség van rá, a test nemcsak ellazul, hanem megérkezik. És ebben a megérkezésben a lélek is kicsit közelebb húzódik önmagához.

Péli Ildikó