A döntés, ami életben tartott!
"Amikor a fájdalom már nem vihető tovább"
Olyan sokszor hallottam már: szeresd magad, ne add fel önmagad, figyeld a gondolataidat. Volt idő, amikor ezek a szavak mérhetetlen fájdalmat, csalódottságot és ijesztő távolságot jelentettek számomra.
Gyógyulni akartam, fejlődni, de leginkább szeretve lenni. Szinte mindent megtettem volna, hogy megkapjam. De mint tudjuk, ez nem így működik… akkor még sajnos így gondoltam. Úgy éreztem, ha meg lehetne venni, ha lenne ára – teszem azt 100 000 forint a negatív gondolatok kitörlése, az összesé, és mondjuk 200 000 forint a hitrendszer átírása –, akkor mindent megtettem volna, hogy minél előbb rendelkezésemre álljon ez az összeg, kifizettem volna, és élném az életemet sokkal jobb minőségben.
De ez nem így működik… sajnos vagy szerencsére. Akkor ezt sajnosként éltem meg. Mert amikor arra gondoltam, hogy ezt nekem kell megváltoztatnom, olyan mély fájdalmat, keserűséget és hitetlenséget éreztem, hogy azt gondoltam: én ezt nem tudom megvalósítani, és ha mégis, addig belehalok a fájdalomba. Igen, volt idő, amikor ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal éltem. Túléltem a napokat, heteket, hónapokat és éveket. Bár minden év egy kicsit könnyebb lett, határozottan állítom, hogy legalább három év mély sötétségben és fájdalomban telt, mélységes kilátástalanság és szenvedés között.
Az áttörés szép lassan, pici lépésekben érkezett – és érkezik még ma is. Talán már nem olyan picik ezek a lépések, de határozottan nem gyorsvonat. A fájdalom lassan csökkent, a könnyek sem voltak már olyan sósak és nehezek. Elég volt elhatározni, hogy kerüljön bármibe, kerüljön bármennyi időbe, gyógyulni és változni akarok. A szeretetet választottam úgy, hogy nélküle éltem, és az nagyon fájt. Olyan nagyon, hogy majdnem bele is haltam a fájdalomba. És ezzel nem mondok nagyot. A lényeg: meg is akartam halni.
Volt, amikor úgy álltam oda anyukám elé, hogy nem bírom tovább. Ha ez így folytatódik, akkor meg szeretnék halni. Összeestem a fájdalomtól. Fontos megjegyezni, hogy a lelki fájdalomtól. Odáig súlyosbodott az állapotom, hogy már fizikai, komoly elváltozásokat is tapasztaltam, és az orvosom közölte: meg fogok halni, ha nem egyezem bele a kórházi kezelésekbe. Rohamosan romlott a májfunkcióm, a keringésem, a cukorháztartásom, és a hormonháztartásom is összeomlott. Alig éltem.
És egyszer csak belém hasított: nem akarok meghalni, élni akarok. És körülbelül hat hónap elteltével teljesen felépültem. Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd, mennyire lényeges, hogy mit döntünk, mit érzünk, és mit határozunk el. Ha az elhatározás és a döntés komoly, akkor minden afelé fog haladni – legyen az jó, vagy kevésbé jó.
Ha azt választod, hogy feloldod a blokkjaidat, szembenézel a traumáiddal, és többé nem okolsz mást az életedben felmerülő történésekért, eseményekért és fájdalmakért, akkor az élet mindent úgy alakít, hogy valóban meg tudd tenni. Nem azt mondtam, hogy könnyen és gyorsan. Szenvedni fogsz, és azt érzed majd, hogy minden ellened van, és nem haladsz sehová. De tudd: jó helyen vagy. Jó úton vagy. És eléred azt, ami számodra igazán fontos. Legyen az önszeretet, fejlődés, boldog párkapcsolat, a vágyott munka vagy vállalkozás. A lényeg, hogy soha ne add fel. És ha egy érzés vagy minta a padlóra taszít, érezd meg a mélységét, és azt is, hogy onnan már csak felfelé vezet az út.
Szóval ma már inkább azt mondom: örülök, hogy nem tudom megvenni ezeket a dolgokat. Hiszen akkor biztos vagyok benne, hogy nem lenne tartós, és folyamatosan attól reszketnék, mikor fogy el a megvásárolt jólét. Így viszont hosszabb, fájdalmasabb, nehezebb az út, de ha egyszer meghaladod és megfejlődöd, soha senki nem veheti el tőled. És azt a pénzt inkább olyan dolgokra költöm, amelyek életben tartanak és örömet okoznak.
Minden gyógyulás egy felismerésből fakad: nem jó ez így. És akkor elkezded keresni, mit tudsz tenni azért, hogy változtass. Szokták mondani: ha nem változtatsz, akkor még nem fáj eléggé. Sokszor ez igaz. De tudd: nem kell megvárnod, amíg ez bekövetkezik. Tudatosan, lépésről lépésre is tudsz haladni, ha komolyan eldöntötted. Akár egyedül, akár általam, akár mások által kísérve – a lényeg, hogy tegyél azért, amiért élni akarsz, amilyen életet akarsz.
És tudd, drága ember: képes vagy rá.