A megérkezés – amikor már nem keresünk, hanem jelen vagyunk

A megérkezés – amikor megérkezünk önmagunkhoz ! 

Van egy pont az életben, ahol az ember már nem kérdez olyan hangosan. Nem azért, mert mindent tud, hanem mert elkezd bízni abban, amit érez. Ez a megérkezés pillanata. Nem látványos, nem ünnepélyes, nem harsány. Inkább csendes. Olyan, mint amikor egy hosszú út után végre le lehet ülni, és nem kell tovább menni csak azért, mert eddig mentünk.

A megérkezés nem azt jelenti, hogy nincs több vágy. Nem azt jelenti, hogy eltűnik a szenvedély, vagy hogy az élet elveszíti a színeit. Épp ellenkezőleg. A megérkezés azt jelenti, hogy a vágy már nem irányít, hanem része lesz egy tágabb térnek. Egy olyan térnek, ahol nem kell sietni, nem kell bizonyítani, nem kell elvenni ahhoz, hogy kapjunk.

Aki megérkezik, az már nem keresi görcsösen a másikban önmaga igazolását. Nem akarja, hogy a másik töltse be mindazt, amit ő maga még nem mert felvállalni. A megérkezett ember nem hibátlan, nem kész, nem "késztermék". De tudja, honnan kapcsolódik. Tudja, mikor beszél belőle a vágy, és mikor szólal meg benne a szeretet.

A megérkezés ott válik igazán érezhetővé, amikor a kapcsolatban már nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit kapok, hanem az, hogy hogyan vagyunk együtt. Amikor az intimitás nem menekülés, hanem találkozás. Amikor az érintés nem elvesz, hanem megnyugtat. Amikor a közelség nem feszültséget old, hanem biztonságot teremt.

Ebben az állapotban a szeretet már nem akar nagy lenni. Nem akar mindent elsöpörni. Nem akar bizonyítani sem önmagának, sem a világnak. Egyszerűen van. És ebben a "van"-ban több élet van, mint bármilyen fellángolásban. Mert ami nem siet, annak van ideje gyökeret ereszteni.

A megérkezés nem azt jelenti, hogy mindig könnyű. Azt jelenti, hogy már nem futunk el a nehézség elől. Hogy nem cseréljük le az embert az érzésért. Hogy nem áldozzuk fel a kapcsolatot a pillanat kedvéért. A megérkezés felnőtt állapot. Nem kor kérdése, hanem belső érettségé.

És talán ez a legfontosabb felismerés: nem minden kapcsolat dolga, hogy örökre tartson, de minden kapcsolat dolga az, hogy tanítson. A megérkezés akkor történik meg, amikor már nem ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, hanem felismerjük, mi az, ami valóban fontos számunkra. Nem elméletben, hanem a mindennapok szintjén.

Ennek a cikksorozatnak a záró része a következő megosztás lesz , a címe::

Személyes utószó – állásfoglalás

Péli Ildikó

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!