Amikor a vágy nem eltűnik, hanem elhallgat 2/2

És ami mögötte van!

A női vágy sokszor nem ott sérül, ahol azt felnőttként keressük. Nem a hálószobában, nem a kapcsolat elején, és nem is a férfiban. Sokkal korábban. Ott, ahol egy kislány először tanulja meg, hogy szerethető-e úgy, ahogy van.

Az a kislány, akit az apja nem látott igazán, nem ölelt meg, nem dicsért meg, vagy akinek soha semmi nem volt elég jó, felnőttként gyakran olyan kapcsolatokat vonz, ahol ugyanazt a hiányt éli újra. Nem tudatosan. Nem szándékosan. Hanem azért, mert ez az ismerős. Mert a lélek azt hiszi, hogy amit egyszer nem kapott meg, azt majd most, itt, ebben a kapcsolatban pótolhatja.

Ez a nő sokszor mindent megtesz azért, hogy szeressék. Alkalmazkodik. Figyel. Megtanulja a párja vágyait, ritmusát, igényeit. A saját vágyai pedig lassan háttérbe szorulnak. Először csak egy kicsit. Később szinte teljesen. Nem azért, mert nincsenek. Hanem mert soha nem volt biztonságos megélni őket.

A fiatalkori megfelelési kényszer ilyenkor a szexualitásban is tovább él. A nő megtanulja, hogyan kell "jónak lenni". Hogyan kell kívánatosnak lenni. Hogyan kell adni. És közben lassan lemond arról, hogy kérjen. Arról, hogy megálljon, és megkérdezze magától: én mit szeretnék valójában? Mit kíván a testem? Mire vágyik a lelkem?

Idővel pedig nem csoda, ha csökken a vágy. Nem feltétlenül a férfi iránt. Hanem az együttlét iránt, amelyben ő maga már nem teljesen van jelen.

Sok nő soha nem tanulta meg igazán ismerni a saját testét. Gátlások, félelmek, szégyenérzet veszik körül. Nem meri felvállalni magát, és még nehezebb, ha nem is érti, mi történik benne. Ha a teste idegen számára, ha a vágyai zavarba ejtik, ha nem kapott nyelvet, teret és biztonságot arra, hogy felfedezze önmagát.

És mindehhez gyakran társul a szerelem hiánya, az érzelmi intelligencia éretlensége, az egoizmus. Nemcsak a másikban, hanem saját magával szemben is. Az önmagunk elutasítása. Az az érzés, hogy "így sem vagyok elég", "így sem vagyok szerethető".

A megoldás mindig a probléma felismerésével kezdődik, a gócpont megtalálásával és egy döntéssel, hogy változtatok rajta. Az út göröngyös és lassú, de mindig kapunk hozzá segítséget, ami nem feltétlenül olyan, mint amit elképzeltünk. A női energia lágy, befogadó, türelmes, értő, de nem kiszolgáltatott és nem esdeklő. Fontos az önismeret és az önszeretet, valamint a képesség, hogy önmagunkhoz kapcsolódjunk szeretettel és elfogadással. Ezek nélkül lényeges változás nem fog történni.

Gyakran a segítség egy olyan pár képében érkezik, aki rávilágít azokra a pontokra, sebekre, amelyekkel még dolgunk van az életben. Fontos, hogy ha számunkra egy kapcsolat nem megfelelő, fájdalmas, több benne a bántás, mint az öröm és a szeretet, akkor felismerjük, hogy ez nem lesz jobb, és önmagunkat előtérbe helyezve tegyünk lépéseket magunkért. Ha kell, lépjünk ki a kapcsolatból, amint lehet. Figyelj a lelkedre, mit súg, kapcsolódj magadhoz, találd meg magadban azt a helyet, ahol szeretve vagy, ami biztonságos. Ha ott vagy, nem hozhatsz rossz döntést. Fájdalmasat igen, de rosszat soha.

Egy nőnek fontos, hogy érezze: szeretik. Ettől virágzik egy nő, a szíve megnyílik, a lelke szárnyal, és olyan mély szeretettel képes befogadni, amiről sokan még álmodni sem képesek.

Ha nem szereted igazán, soha nem fogod tőle ezt megtapasztalni.

A nőt mindig meg kell hódítani, érezni kell, és minden nap el kell döntened, hogy szereted. Sokszor hallottad már, hogy a szerelemért minden nap tenni kell. Ez így van, hiszen ha nem ápolsz valamit, az napról napra elsorvad.

A tiszta kommunikáció szintén nélkülözhetetlen minden kapcsolatban és a szexualitásunkban is. Hiszen ha nem merünk vagy nem tudunk erről nyíltan beszélni a párunkkal, akkor előbb-utóbb olyan sok elnyomott, kimondatlan érzés, gondolat, fájdalom és vágy halmozódik fel bennünk, ami a vágy és az intimitás csökkenéséhez vezet.

Sokan ekkor már képesek a kapcsolaton kívül keresni a megoldást, vagy csak egy kis bizsergést.

A férfi oldal sem különálló ettől. Amit ő hordoz, az hat a nőre. A stressze, a túlterheltsége, a kimondatlan félelmei, a teljesítményszorongása, az érzelmi elzárkózása. Ha a férfi nem érzi magát elég jónak, ha nem érzi, hogy elfogadják, ha folyamatos nyomás alatt él, az ő vágyát is elcsendesíti. És amikor a férfi vágytalanabbá válik, a nő gyakran magát hibáztatja. Még inkább alkalmazkodik. Még inkább eltűnik. A férfi szexuális vágyának csökkenése nagyon ritkán jelent szeretetlenséget vagy hűtlenséget. Sokkal gyakrabban egy jelzés, hogy valami túl sok, túl nehéz, vagy túl régóta kimondatlan.

A férfinek fontos, hogy érezze, a nője szereti, lágyságával körbeöleli, és nem behódol neki, hanem hagyja, hogy a férfi vezessen. A férfiakra és a nőkre is sok feladat és elvárás hárul, nemcsak a munkahelyen, hanem az élet más területein is, és így van ez a kapcsolatainkban is. Fontos, hogy mind a férfi, mind a nő képes legyen kapcsolódni saját magához, hiszen ha erre nem képes, akkor a párjához sem tud. Ilyenkor amit teszünk, nem más, mint kapaszkodás és függés, ami hosszú távon romboló.

Gyakran a nők a szexualitásban mindent a férfire bíznak, ami sok férfi számára terhet jelent, hiszen az ő feladatává válik a nő boldoggá tétele, miközben sokszor maga a nő sem tudja, hogyan is lehetne őt igazán boldoggá tenni. Itt is fontos a nyílt beszélgetés tabuk és szégyenérzet nélkül. Vagy ha van bennünk gátlás és szégyenérzet, tudassuk ezt a párunkkal, és közösen tegyünk lépéseket, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz. A bizalmat is építeni kell, szeretettel, elfogadással és tisztelettel. Legyünk türelmesek magunkkal és a párunkkal is. Hiszen a kapcsolat, a szerelem az életünk színes és gyönyörű virágoskertje lehet, ha törődünk vele.

Ha nem foglalkozunk magunkkal és a párunkkal, ha nem teszünk érte lépéseket minden nap, ha hagyjuk, hogy a problémák nőjenek a kertünkben, akkor nemcsak annyit érünk el, hogy belekerülünk egy körforgásba, egy rossz mintába, amelyben egyik fél sem rossz, mégis mindketten egyre távolabb kerülnek önmaguktól és egymástól. A vágy nem meghal, csak már nincs tere megszületni.

A vágy ugyanis ott él, ahol biztonság van. Ahol jelenlét van. Ahol nem kell megfelelni. Ahol lehet lassúnak lenni. Ahol lehet hibázni. Ahol lehet kérni. Ahol lehet nemet mondani. Ahol a nő nem csak ad, hanem kap is. Ahol a férfi nem csak teljesít, hanem megpihenhet.

Amikor a vágy csendben eltűnik, az nem vég. Hanem üzenet. Arról, hogy valaki túl régóta nem önmaga. Vagy hogy ketten túl régóta nem találkoztak igazán.

Amikor a vágy kérdésekké válik

A gyógyulás ritkán ott kezdődik, ahol azt gondolnánk. Nem a másik megváltoztatásánál. Nem a kapcsolat újjászervezésénél. És nem is a szexualitás "megjavításánál". Sokkal inkább ott, ahol először meg merünk állni, és feltenni néhány őszinte kérdést magunknak.

Nem azért, hogy hibát találjunk. Nem azért, hogy felelőst keressünk. Hanem azért, hogy végre meghalljuk azt, ami eddig csendben volt.

A vágy nem tűnik el ok nélkül. Gyakran akkor halkul el, amikor túl sokáig nem figyeltek rá. Amikor a test és a lélek már nem érzi biztonságban magát. Amikor valaki túl régóta mond igent ott, ahol belül nemet érez. Vagy nemet ott, ahol valójában igen lenne.

És mielőtt a másikhoz fordulnánk válaszokért, érdemes visszatérni önmagunkhoz.

Belső kérdések – nem válaszért, hanem figyelemért

Mikor éreztem utoljára valódi vágyat, nem kötelességet, nem elvárást, hanem élő jelenlétet?
Milyen voltam akkor? Mit engedtem meg magamnak, amit ma már nem?
Hol alkalmazkodom túl sokat a kapcsolatomban, és mit adtam fel közben magamból?
Mit jelent számomra a vágy: biztonságot, izgalmat, elfogadást, visszaigazolást, vagy valódi találkozást?
Ismerem-e a saját testem jelzéseit, vagy inkább elvárások szerint működöm?
Van-e bennem szégyen, félelem, bűntudat a vágyaimmal kapcsolatban?
Mikor érzem magam nőként vagy férfiként igazán élőnek, és mikor csak működőnek?
Tudok-e nemet mondani anélkül, hogy félnék a következményektől?
Meg tudom-e engedni magamnak, hogy kívánjanak anélkül, hogy megfelelnem kellene?
Ha a vágyam beszélni tudna, mit mondana most rólam, az életemről, a kapcsolatomról?

Ezek nem könnyű kérdések. És nem is az a dolguk, hogy azonnali válaszokat adjanak. A dolguk az, hogy teret nyissanak. Hogy lassan visszahozzák az őszinteséget. Önmagunkkal először.

Péli Idikó

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!