Amikor nem jól szeretünk!

Amikor nem jól szeretünk és amikor minket szeretnek rosszul, első rész

A kapcsolatainkban nem csupán az számít, hogy szeretünk vagy nem szeretünk, hanem az is, hogyan tesszük mindezt, mert előfordul, hogy úgy érezzük, mindent odaadnánk a társunkért, mégis marad valami hiány, egy halk, alig kimondható szomjúság a lelkünk mélyén, és máskor mi éhezünk arra, hogy a párunk végre úgy érintsen meg, úgy szóljon hozzánk, úgy figyeljen ránk, ahogyan arra igazán szükségünk lenne, mégis mintha csendesen elbeszélnénk egymás mellett, és ez a finom elcsúszás ritkán történik egyik pillanatról a másikra, inkább lassan érkezik, mint egy apró repedés az üvegen, amelyet eleinte alig veszünk észre, később azonban már az egész felületet behálózza, és ekkor érezzük meg igazán, mennyire fáj az, amikor a szeretet jelen van, mégsem talál utat hozzánk. 

Amikor valakit nem a saját szeretetnyelvén szeretnek, a lélek lassan elcsendesedik, az ember magányossá válhat akkor is, amikor két kar tartja, és azt érzi, mintha a lelke hidegen maradna még akkor is, ha a párja ott van mellette, és egy idő után megszületik benne a kérdés, vajon valóban szeretik még, vagy csak ő vár túl sokat, és ilyenkor a szív lassan visszahúzódik, mert mindig ott zárul be, ahol nem értik meg igazán.

 Amikor például valakinek az érintés jelenti a szeretet legmélyebb formáját, de a párja többnyire csak szavakkal próbál szeretni, a lélek úgy érzi, mintha kimaradna valamiből, mintha sosem lenne igazán elérve, a test a közelségre éhezik, a bensőségességre, a lélek pedig arra, hogy jól tartsák, hogy megérkezzen, hogy meg legyen érintve belül is, és amikor ez hiányzik, valami lassan elnémul odabent. Sokszor azonban nem szándékosan szeretünk rosszul, hanem egyszerűen azért, mert a saját belső nyelvünkön adunk, azon, amelyen mi tanultunk szeretni, és azt hisszük, valami értékeset adunk, a párunk viszont nem azt érzi, hogy kapott, hanem inkább azt, hogy valami hiányzik, és ebből indul el a lassú távolodás, amikor az egyik fél úgy érzi, hiába próbálkozik, a másik pedig úgy, hogy hiába kér, mert úgysem értik meg, és ez a két belső érzés egymást erősíti, így a szeretet helyére először csend lép, majd fáradtság, később pedig bizalmatlanság. 

Ha két ember hosszú időn át így él együtt, a kapcsolat elveszít valamit az erejéből, az érzelmi közelség megreped, és egyre több lesz a félreértés, a beszélgetések lassan kiüresednek, a testiség is visszahúzódik, mert ahol a lélek éhezik, ott a test is bezárkózik, és ilyenkor a kapcsolat nem azért fáj, mert nincs benne szeretet, hanem azért, mert a szeretet nem talál utat, pedig ott van, csak nem tud áramolni. 

A változás akkor indul el, amikor két ember mer őszintén, finoman és mégis bátran egymás felé fordulni, amikor nem vádakkal, hanem megnyílással szólal meg a szív, és kimondja, mire vágyik, mi ad biztonságot, mi tölt el gyengédséggel vagy megérkezéssel, mert ez nem követelés, hanem feltárulkozás, annak felvállalása, kik vagyunk és hol vannak a határaink, és nem a másik megváltoztatása a cél, hanem az, hogy útmutatót adjunk a szívünkhöz, hogy érthetőbbé váljon az a belső tér, ahol a szeretet otthonra talál. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy önmagunkat is jobban megismerjük, mert csak akkor tudjuk elmondani, mire vágyunk, ha értjük, mi éltet bennünket és mi az, ami fáj, és fontos felismerni, mitől nyílunk meg és mitől zárulunk be, hol húzódnak a félelmeink és a határaink, mert az önismeret nem önzés, hanem a szeretni tudás alapja, és aki érti saját működését, könnyebben tudja szavakba önteni a szükségleteit, és érzékenyebben figyel arra is, mire vágyik a társa.

 A jó kapcsolat nem tökéletes emberek találkozása, hanem két olyan léleké, akik időről időre képesek egymás felé fordulni, megkérdezni önmaguktól és egymástól, vajon jól szeretem most a másikat, érzi-e azt, amit mondani szeretnék, és mire lenne tőlem szüksége ezen a napon, mert a szeretet nem mozdulatlan állapot, hanem élő és lélegző kapcsolat, amely folyamatos odafigyelést kér, és amikor két ember megtanulja egymás szeretetnyelvét, a kapcsolat olyan, mintha újra megtalálna egy elveszett dallamot, és attól a pillanattól kezdve minden érintés, minden kimondott szó és minden ölelés tisztábban, igazabban és mélyebben szól.
Péli Ildikó

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!