Amikor nem jól szeretünk – és amikor minket szeretnek rosszul

A kapcsolatainkban nem csak az számít, hogy szeretünk-e, hanem az is, hogyan szeretünk. Olykor mindent megtennénk a másikért, mégis hiány marad. Olykor mi éhezünk arra, hogy a párunk végre úgy érintsen, szóljon hozzánk, figyeljen ránk, ahogyan arra igazán szükségünk lenne – mégis valahogy elbeszélünk egymás mellett.

Ez a csendes elcsúszás sok kapcsolatban nem egyik napról a másikra történik. Lassan érkezik, mint egy finom repedés az üvegen, amit először alig veszünk észre, később pedig már az egész felületet behálózza.

Hogyan érződik, amikor nem a mi szeretetnyelvünkön szeretnek?

Aki nem azt kapja, amire igazán vágyik, az lassan: Magányos lesz két kar között is, úgy érzi, mintha a lelke hidegen maradna, még akkor is, ha a párja jelen van, Egy idő után azt kérdezi magában: "Biztos szeret még? Vagy csak én várok túl sokat?" Elkezd visszahúzódni, mert a szív mindig ott zárul be, ahol nem értik meg.

Amikor valakinek például az érintés a szeretetnyelve, de a párja csak szavakkal próbál szeretni, a lélek úgy érzi, hogy kimarad valamiből, mintha sosem lenne igazán elérve.
A test éhezik a közelségre, a lélek pedig arra, hogy "jól tartsák".

Mi történik akkor, amikor mi szeretünk rosszul?

Sokszor nem szándékosan szeretünk rosszul.
Egyszerűen csak a saját nyelvünkön adunk, mert azt ismerjük. Azt hisszük, adunk valamit, ami érték. A párunk viszont nem azt érzi, hogy adtunk, hanem azt, hogy nem kapott.

És ettől elindul a távolodás . Az egyik fél úgy érzi, "hiába próbálkozom, a másik úgy érzi, hiába kérem, úgysem érti meg.

Ez a két érzés egymást erősíti, és lassan a szeretet helyére csend, majd fáradtság, végül bizalmatlanság költözik.

Mi történik a kapcsolatban?

Ha két ember hosszú ideig rosszul szereti egymást, akkor a kapcsolat veszít az erejéből, az érzelmi intimitás megreped és egyre több lesz a félreértés. A beszélgetések üresebbé válnak és a testiség is eltűnik, mert ahol a lélek éhezik, ott a test is bezárul.

A kapcsolat ilyenkor nem azért fáj, mert nincs szeretet, hanem azért, mert nem talál utat.

Hogyan lehet ebből kilépni? – A két kulcs: őszinte kommunikáció és önismeret

1. Őszinte, finom, mégis bátor kommunikáció

A szeretetnyelv kimondása nem követelőzés, hanem feltárulkozás, felválalod önmagad, ha kimondod, Nekem az érintés ad biztonságot. Amikor megölelsz, úgy érzem, valóban mellettem vagy."

Vagy amikor, fontos, hogy szóban is halljam tőled, hogy mit érzel, Szeretem, amikor időt szánsz rám, mert akkor érzem, hogy fontos vagyok.

Az őszinte kommunikáció nem vádol, hanem meghív:
"Gyere közelebb, így érthetsz meg igazán."

A cél nem az, hogy megváltoztassuk a másikat, hanem hogy útmutatót adjunk a szívünkhöz.

2. Önmagunk megismerése

Csak akkor tudjuk elmondani, mire vágyunk, ha mi magunk is értjük:

Mi az, ami éltet?

Mi az, ami fáj?

Mitől nyílunk ki, és mitől zárulunk be?

Hol vannak a határaink, és hol a félelmeink?

Az önismeret nem önzés, hanem a szeretni tudás alapja.
Aki tudja, hogyan működik ő maga, annak könnyebb elmondani, mire van szüksége – és azt is jobban észreveszi, mire vágyik a párja.

A megoldás lényege: szeretni úgy, ahogyan a másik tud szeretetet befogadni

A jó kapcsolat nem tökéletes emberek találkozása,
hanem két olyan emberé,
akik hajlandóak időről időre megkérdezni egymást.

Jól szeretlek most?"

Érzed, amit mondani akarok?

Miben lenne rám szükségem ma?"

A szeretet nem állandó, hanem élő, lélegző kapcsolat, amelyet ápolni kell.
Amikor két ember megtanulja egymás szeretetnyelvét, a kapcsolat olyan, mintha újra megtalálna egy elveszett dallamot – és onnantól kezdve minden érintés, szó és ölelés tisztábban, igazabban szól.