Ébredéstől – Ébredésig!

Gondoltad volna, hogy az elméd pontosabban működik, mint a legprecízebb óramű? Aki megtanulja az elme működését, az nagy vonalakban pontosan ki tudja számítani mások tetteit egy adott reakcióra. Ha pedig ő generálja a cselekményt, akkor mint egy beprogramozott játékkal, úgy játszhat az emberrel – vagy az emberekkel. Erre épül a mai társadalmunk, az elmeprogramozás és a tömeg irányítása. Sőt, a kriminalisztikából jól ismert profilozás is ezt a sémát követi.

Sokat elárul rólunk az, ahogyan élünk és cselekszünk. De mindez önmagában még nem elég, kell hozzá egy jó adag emberismeret is. És itt jön a számomra kedvenc csavar: ezen bármikor tudsz változtatni! Ez igaz, de nem ennyire egyszerű. Már mondom is, miért, de csak pár példával támasztanám alá a mondandómat.

Nem elég felismerni és tudni valamit, képesnek is kell lenni arra, hogy változtassunk rajta. Mondanom sem kell, ezt kimondani nagyon könnyű és egyszerű, de az életben minden, amit alakítani, változtatni kell, fájdalommal jár. A fájdalom végigkísér minket, főleg, ha a lelki fejlődésünkről van szó. A viselkedést tudatosan is lehet változtatni – ezt használják a csalók (mégpedig az igazi, legendás csalók), sőt, az intelligens pszichopaták is. ők ugyanis felismerték az ok-okozati összefüggéseket: meg tudtak figyelni másokat, és magukat is alaposan kordában tartották. Mindezt nagyon magas szinten lehet művelni, de mégiscsak egy álarc marad, egy felvett stílus, egy csalás.

Az ilyen ember előbb-utóbb hibázik… Hiszen nem lehetséges minden mozdulatunkat, érzésünket és tettünket előre meghatározni. Mivel az egész csak színjáték, és nagyban függ mások reakciójától (meg sok minden mástól is), a legtöbb csaló és pszichopata előbb-utóbb elbukik. Bár vannak, akik megúszták, a számuk igen kevés.

Hogy mire akarok kilyukadni? Pontosan arra, hogy a maradandó és valóban számító változást soha nem a kívül megtett dolgaink, a játszmáink, a provokációink vagy a külső befolyásunk hozzák el. Ahhoz, hogy lényeges és tartós, valódi változás történjen, elkerülhetetlen az önismeret – mégpedig egészen mélyen. Ebbe beletartozik minden, ami vagy, ami nem vagy, és az is, akinek hiszed magad, de valójában nem vagy az. Ugye, milyen csavaros?

Legtöbbször saját magunkat csapjuk be elsőként, és hazudunk önmagunknak. A hozott minták, a szeretetlenség, az el nem fogadás, az eldobás, a családi és társadalmi elvárások, valamint a "szeretetet ki kell érdemelni" traumája… ez mind-mind nem a valóság, nem az igazság, te mégis így működsz.

A felfedezés ott kezdődik, hogy elhatározod magad, és ezt nap mint nap meg is teszed, újra és újra. A régi éned ugyanis küzdeni fog mindazért, ami számára ismerős. És nemcsak a "kis én" vagy az egó, de az agyi és érzelmi pályák működése is azt fogja küldeni, ami bele van programozva. Amit évek óta gondolati és érzelmi ismétléssel bódítottál magadba, az beégett az idegpályákba is. Sokszor nem azért nem működik valamilyen spirituális gyakorlat – legyen az a bőség megteremtése, az egészségé, vagy akár csak egy csésze kávéé –, mert nem elég eldönteni, ráérezni és hagyni, hogy megkapod. A lényeg az, hogy a háttérben futó érzelmeket és gondolatokat meg tudd figyelni, és tudatosan rálátva, új gondolatokat és érzéseket tudj beidegezni. Az idegrendszer így működik.

Vegyünk egy példát: van egy köved, és minden nap húzol rajta egy vonalat egy tűvel. Ezen a kövön 5 év múlva már egy határozott vonal látszik, 10 év múlva pedig már egy mély vonás. Ha időközben úgy döntesz, hogy megváltoztatod a kövön lévő vonalat, akkor be kell karistolnod egy másik utat, a régit pedig be kell fedned. A régi vonal mélyedésének befedése csak úgy jöhet létre, ha megfigyeled a felbukkanó gondolatot és érzést anélkül, hogy belebonyolódnál, és közben tudatosan húzol az új irányba egy vonalat. A régi elhalványul, az új kialakul. Ha kellő idő és figyelem összpontosul rá, akkor nagyon hamar eltűnik a régi, és megjelenik az új vonal – az új irány, mélyen belevésve a kőbe.

Így működik az idegrendszered is. Ki kell oldani a régit, és újra kell idegezni az újat. Tudniillik ezt könnyebb mondani és írni, mint megtenni, de lehetséges: kitartással, önfegyelemmel, önismerettel, szeretettel és a tudatosság fokozatos tágításával. Szóval bármikor dönthetsz úgy, hogy változtatsz, de komoly változást nem a külső dolgok megváltoztatásával érsz el, hanem a belső átalakulással. Mivel a legtöbb esetben akár éveket is körbeölelhet egy kis változás is, érdemes mihamarabb nekilátni.

Egy kis reggeli ébresztő: Reggel, talán még mielőtt kinyitnád a szemed, már vannak gondolataid, amik meghatározzák a napodat. Légy tudatos ezekre a gondolatokra! Vedd észre, hogy ezek leginkább vagy a múltban járnak (amiért már nem tehetsz semmit, csak elfogadhatod), vagy a jövőben (ami még nem létezik) – te mégis már most belesodródsz, és hagyod, hogy irányítsanak.

Próbáld ki: amikor tudatodra ébredsz, nézd meg, hogyan érzed magad. Ne ugorj ki rögtön az ágyból, maradj benne legalább 5 percig, és figyeld meg, mi jár a fejedben. Az elme olyan dolgokon pörög, amiken a jelen pillanatban nem tudsz változtatni. Tehát csak figyeld meg, ne ülj fel a vonatra! Csak nézd, ahogy tovarobog, és hogyan követi a másik gondolat, hogyan próbál magával húzni, berántani az elme játékába, ami soha nem a valóságot tükrözi. Figyeld meg, és légy rá tudatos! Ha mégis magával ránt és felülsz a vonatra, vedd észre, és szállj le róla. Legyél csak megfigyelője az elmédnek és az érzéseidnek.

Tudom, ez nehéz, és sokszor kivitelezhetetlennek tűnik, de nem az. Kellő figyelemmel, elhatározással és kitartással felveheted az elejtett fonalat, és megérezheted, hogyan kell saját magadnak fonnod a sorsod és az életed fonalát.

A legelső és legnagyobb döntés az, hogy belevágsz. A bátorság és a kitartás pedig meghozza a kívánt eredményt egy olyan énért és egy olyan életért, amit érdemes élni, és nem csak eltelni vele.

Képes vagy rá, ezt soha ne felejtsd el! Én hiszek benned!