III. Hórusz születése – a szív, a Nap és a tudat alkímiája!

A szív, a Nap és a tudat alkímiája! 

Hórusz történetében van egy szakasz, amelyről ritkán beszélünk részletesen, pedig ez az a pont, ahol minden valóban átalakul. Amikor elveszíti a szemét, az nem egy hősies jelenet, nem egy látványos fordulat. Inkább olyan, mint amikor az ember egyszer csak azt érzi, hogy amit eddig biztosnak hitt magában, az már nem működik. Nem tudja pontosan megfogalmazni, mi történt, csak azt érzi, hogy a régi kapaszkodók elengedtek.

Ez az állapot nem feltétlenül drámai kívülről. Lehet, hogy ugyanúgy jársz dolgozni, ugyanúgy beszélgetsz, ugyanúgy végzed a dolgaidat. Belül azonban valami elcsúszott. Mintha nem látnád már élesen, hogy merre van az előre. Amit korábban természetesnek éreztél – a vágyaid, a céljaid, a kapcsolataid dinamikája –, most kérdésekké válnak. Nem azért, mert rosszak lennének, hanem mert nem tudod őket ugyanazzal a belső tekintettel nézni.

Ilyenkor szoktuk azt mondani: "elveszítettem önmagam". Pedig valójában nem elvesztés történik, hanem átmenet. Egy olyan szakasz, ahol a régi látásmód már nem visz tovább, az új pedig még nem állt össze. Ez a nem-látás ideje. A bizonytalanságé. A csendé. Annak az érzésnek az ideje, amikor az ember nem akar azonnal válaszokat, csak érteni szeretné, mi zajlik benne.

Ebben a térben Hórusz már nem a szemével érzékel. Nem azzal a látással, amely gyorsan felismer, összehasonlít, eldönt, irányít. Valami egészen más kezd működni. Egy finomabb, lassabb, mélyebb érzékelés. Olyan, amely nem azonnal nevez meg dolgokat, hanem hagyja, hogy azok kibontakozzanak. Amely nem kívül keresi az igazságot, hanem belül figyel.

Ez a belső érzékelés gyakran a testben jelenik meg először. Egyfajta megállásban. Abban, hogy nem esik jól ugyanúgy reagálni, mint régen. Hogy egy helyzetben inkább hallgatsz, ahol korábban beszéltél volna. Hogy egy érintésnél nem a célra figyelsz, hanem arra, mit érez valójában a tested. Mintha a figyelmed lelassulna, és nem akarna tovább rohanni.

A szexualitásban ez különösen érezhető. A vágy már nem pusztán feszültség. Nem csak az a belső nyomás, amit ki kell adni. Elkezd más minőséget hordozni. Van benne érzékenység. Van benne hallgatás. Van benne egyfajta tisztelet önmagad és a másik felé. A test még mindig él, még mindig vágyik, de a szív is belép a térbe. Nem hangosan, nem követelve, hanem csendesen, mégis határozottan.

Hórusz itt kezd el valóban megszületni. Nem egy pillanatban, hanem egy folyamatban. Abban, ahogy az ember lassan elfogadja, hogy nem kell mindent azonnal értenie. Hogy nem kell mindig uralnia azt, ami benne történik. Hogy a fény nem attól lesz erős, hogy harsány, hanem attól, hogy őszinte.

Amikor a szem visszatér – mert visszatér –, már nem ugyanazt látja, mint korábban. Nem tökéletesebb képet, hanem igazabbat. Olyat, amelyben a seb nem hiba, hanem része a látásnak. Amelyben a fájdalom nem ellenség, hanem tanító. Amelyben a vágy nem elsodor, hanem összeköt.

Ebben a látásban a férfi ereje már nem bizonyítás. Inkább jelenlét. Egyfajta belső tartás, amely nem akar birtokolni, mégis biztonságot ad. A nő lágysága pedig nem alkalmazkodás, hanem tudatos befogadás, amely nem elveszíti önmagát, hanem még inkább megérkezik önmagába.

És amikor ez a két minőség – akár egy emberben, akár két ember között – találkozik, akkor a szexuális energia már nem önmagáért való. Nem menekülés, nem pótlék, nem kompenzáció. Hanem élő kapcsolat a tudattal. Olyan tér, ahol az érintés nem elvesz, hanem megérkezik. A vágy nem szétszór, hanem összegyűjt. A jelenlét pedig nem feszít, hanem megtart.

Ez Hórusz születése. Nem látványos. Nem hangos. Nem akar bizonyítani semmit. Egyszerűen csak ott van, mint egy belső Nap, amely akkor is világít, amikor már nem keresed a fényt kívül.

Péli Ildikó

Az alkímiával kapcsolatos gyakorlatok részben itt olvashatók : https://www.imázsom.hu/lelekmuhely-kepzesek-es-energetikai-utmutatasok/

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!