A két kígyó és a Forrás emlékezete – amikor a vágy szívet kap!

Amikor az ember sokáig figyel önmagára, előbb-utóbb észrevesz egy finom elmozdulást belül. Nem történik semmi különös, nincs nagy felismerés, nincs robbanás. Egyszer csak azt érzi, hogy a vágy már nem ugyanaz, mint korábban. Nem sürget. Nem feszít. Nem akar azonnali megoldást. Mintha lelassulna, és figyelni kezdene.
Ilyenkor a test nem elveszít valamit, hanem mélyebbre enged. A vágy nem eltűnik, hanem megváltoztatja az irányát. Nem kifelé mozdul többé, hanem befelé. Nem elvenni akar, hanem kapcsolódni. És ez az a pont, ahol valami ősi emlékezet aktiválódik bennünk — olyan emlékezet, amelyet az egyiptomi hagyomány a két kígyó képével írt le.
Ez a két áramlat nem kívülről érkezik. Nem tanuljuk, nem hívjuk elő akarattal. Egyszerűen mindig is ott volt bennünk. Az egyik hordozza a vágy erejét, a mozgást, a tüzet. A másik hordozza a befogadást, a lágyságot, a megtartást. Férfi és női minőség — de nem nemek szerint, hanem tudati módokként.

A legtöbb ember életében ezek az áramlatok soha nem találkoznak igazán. A vágy lent él a testben, a szeretet fent a szívben, és a kettő ritkán beszél egymással. Ilyenkor a szexualitás gyorsan kifárad, a kapcsolódás pedig könnyen kiüresedik. Nem azért, mert valami rosszul működik, hanem mert a mozgás félbeszakad.

Amikor azonban az ember nem menekül el az érzései elől — nem sietteti, nem akarja irányítani, nem próbálja megjavítani azt, ami van —, ezek az áramlatok lassan elkezdenek egymás felé mozdulni. Nem hirtelen. Nem látványosan. Inkább olyan ez, mint amikor két régi út újra felismeri egymást, és emlékezni kezd arra, hogy valaha egy volt.
A szív ebben a folyamatban nem célállomás, hanem találkozási tér. A vágy ide nem beront, hanem megérkezik. A szeretet itt nem fél a testtől, hanem átöleli. A test pedig nem szégyelli többé az érzéseit, hanem hordozni kezdi őket. Itt alakul ki az a belső tér, amelyet a hagyomány templomként emleget — nem falakkal, nem szertartásokkal, hanem jelenléttel.
Ebben a térben a szexualitás már nem külön esemény. Nem valami, ami "történik", hanem valami, ami van. Egy nyelv, amelyen a lélek és a test végre ugyanazt mondja. Egy állapot, amelyben nem kell választani érzékiség és szentség között, mert a kettő ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala.
És amikor ez a belső találkozás elég ideig fennmarad, valami megváltozik az ember érzékelésében. Nem a szemével kezd el máshogy látni, hanem belül. Úgy, mintha a dolgok mögött meglátná az összefüggést. Úgy, mintha a fájdalom, a veszteség, a várakozás mind értelmet nyerne — nem utólagos magyarázatként, hanem megélt felismerésként.

Ezt nevezte az egyiptomi hagyomány Hórusz születésének. Nem egy új identitás megszületését, hanem egy olyan tudat felébredését, amely már nem szakad el önmagától. A seb nem tűnik el, de átalakul. Már nem nyitott fájdalom, hanem kapu. Nem valami, amit el kell kerülni, hanem valami, amin keresztül a fény belép.
Itt válik a szexuális energia tudattá. Nem elméletben, nem spirituális fogalomként, hanem nagyon is emberi módon. Az ember már nem akar többet, nem akar máshol lenni, nem akar más lenni. Megérkezik abba, ami van. És ebben az érkezésben megszűnik a hiány.
A Forrás ekkor nem cél többé. Nem keresés. Nem ígéret. Hanem jelenlét. Olyan, mint amikor hosszú bolyongás után az ember leül, és nem mond semmit, mert nincs mit mondani. Minden a helyén van.

Ez a Forrás visszatérése. Nem kívülről jön. Nem tanításból. Nem gyakorlatból. Hanem abból, hogy a vágy megtanult szeretni, a szeretet pedig megtanult testben maradni.
És amikor ez megtörténik, a férfi és a nő — akár két emberként, akár egyetlen ember belső világában — már nem szerepek. Nem ellentétek. Hanem egy emlékező mozgás két arca. Nem kell bizonyítaniuk semmit. Nem kell sietniük sehová.
Csak jelen lenni.

A két kígyó ugyanannak az egyetlen életenergiának a két arca: a bennünk élő női és férfi minőség, a lágyság és az erő, a befogadás és az irány. A gyakorlat nem új energiát hoz létre, hanem segít tudatosítani és felemelni azt, ami mindig is ott volt bennünk. Amikor ez az energia nem kifelé robban, hanem felfelé indul a gerinc mentén, gyógyulni kezd a test, az érzelem és a tudat egyszerre. A női minőség megtanul újra befogadni és érezni, a férfi minőség pedig jelenlétté és szeretetté finomodik. Így válik a vágy szent áramlássá, és így születik meg bennünk a belső egység, amit sok hagyomány kundalini ébredésnek nevez.

A két kígyó gyakorlatok itt olvashatók! :  https://www.imázsom.hu/lelekmuhely-kepzesek-es-energetikai-utmutatasok/

Péli Ildikó.

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!