Utazás önmagadhoz .(1)- A masszázs történetei

A fáradtság mélyebb értelme!

Van egy pillanat, amikor az ember észreveszi, hogy már nem egyszerűen fáradt, hanem valami mélyebben is elfáradt benne. A test jelzései először aprók, szinte jelentéktelennek tűnnek. Egy szorító érzés a vállban. Egy nehezen elengedő feszültség a mellkas körül. Egy állandóan visszatérő belső nyugtalanság, amely nem hangos, nem kiabál, mégis ott van, és időről időre emlékeztet magára. Ilyenkor az ember először még tovább siet, megpróbál túllépni rajta, mert úgy érzi, van dolga, van felelőssége, és nincs ideje megállni.

A test azonban nem siet. A test tud várni. És miközben vár, tovább üzen. Nem harsány jelzésekkel, hanem csendes, kitartó figyelmeztetésekkel. Néha az izmok merevednek meg egy kicsit jobban, máskor a fáradtság húzódik hosszabban az ember vállára, és vannak napok, amikor az energia nem fogy el, hanem mintha egyszerűen eltűnne. Ilyenkor már nem az a kérdés, hogy mennyit dolgoztunk, mennyit vállaltunk vagy mennyit éltünk túl, hanem az, hogy mikor hallgattunk utoljára a testünkre igazán.

Ebben a pillanatban születik meg a felismerés, hogy a fáradtság nem ellenség, hanem üzenet. Nem gyengeség, hanem hívás befelé. Egy finom emlékeztető arra, hogy a test és a lélek nem külön működnek, hanem ugyanabból a forrásból élnek. És amikor az egyik túlterhelődik, a másik is elcsendesedik mellette.

Van, aki ezt a pillanatot úgy éli meg, mintha hirtelen észrevenné, mennyire jó lenne megállni. Nem összeomlani, nem feladni, csak egyszerűen visszalépni önmagába, és megengedni a pihenés, az elengedés, a megérkezés élményét. Ekkor kezd el felmerülni a gondolat, hogy a masszázs nem csupán fizikai ellazulás, hanem egy finom belső találkozás első lépése lehet. Nem egy mozdulatsor, hanem egy biztonságos tér, ahol a test végre beszélhet, és ahol a lélek meghallgathatja.

Ez az első felismerés még nem döntés. Inkább egy halk, belső igen arra, hogy talán ideje figyelmet adni annak, ami eddig türelmesen jelzett. És innen indul el az út befelé, ahol a test már nem eszköz, nem teljesítmény forrása, hanem egy élő, érző részünk, amely éppen most hív vissza önmagunkhoz.

Ha érzed, hogy ezek a sorok benned is tovább rezegnek, tudd: amit itt olvastál, csak a kapu. A mélyebb rétegek a zárolt térben várnak — ott bontom ki részletesebben az összefüggéseket, a belső folyamatokat és azokat a felismeréseket, amelyek akkor születnek, amikor valóban befelé figyelsz.
Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott.

Ha hívást érzel, szeretettel várlak ott. Oldalhoz vezető linket a peliildiko74@gmail.com

címen tudsz kérni!