Sok nő nem úgy él, hogy tudná: sebei vannak. Nem úgy kel fel reggelente, hogy azt mondja, valami fáj bennem. Egyszerűen csak él. Teszi a dolgát, kapcsolatban van, dolgozik, igyekszik jól működni. És közben, valahol mélyen, ott van egy halk érzés, hogy valami nem stimmel egészen. Nem nagy dolog. Nem drámai. Inkább egy hiány. Az öröm nem érkezik meg...
Nem edény vagy. Fény vagy.
Rövid írás a női gyógyulásról és a belső erő felébredéséről .
Van bennünk egy belső út, amely nem látható, mégis végigkísér egy egész életen át. Az egyiptomi beavató hagyományok ezt az utat Dzsednek nevezték: a gerinc mentén húzódó élő tengelynek, amely összeköti a testet a tudattal, a tudatot a lélekkel.
Az elmúlt időkben oly sokat lehet olvasni a szexuális energia megtartásáról, nőkre és férfiakra vonatkozóan egyaránt. Számtalan cikk és könyv szól erről a témáról, vázolva a lelki, fizikai és szellemi oldalát, valamint jótékony hatásait ennek a nagyra becsült gyakorlatnak, életstílusnak, szexualitásunknak.
Mit jelent valójában a két kígyó?
A két kígyó a bennünk élő két alapminőséget jelképezi: az erőt és a lágyságot, a mozgást és a befogadást, a férfi és női áramlatot. Nem külső energiák, hanem belső életfolyamok. Amikor nem külön élnek bennünk, hanem találkozni kezdenek, a vágy szívvé válik, a szeretet pedig testet kap.
Amikor az ember sokáig figyel önmagára, előbb-utóbb észrevesz egy finom elmozdulást belül. Nem történik semmi különös, nincs nagy felismerés, nincs robbanás. Egyszer csak azt érzi, hogy a vágy már nem ugyanaz, mint korábban. Nem sürget. Nem feszít. Nem akar azonnali megoldást. Mintha lelassulna, és figyelni kezdene.
Ilyenkor a test nem elveszít...
A szív, a Nap és a tudat alkímiája!
Talán te is úgy nőttél fel, hogy azt tanultad: férfinak lenni annyit jelent, hogy menni kell előre. Megoldani, elintézni, teljesíteni, tartani magad. Nem meginogni, nem megállni, nem visszanézni. És lehet, hogy sokáig működött is. Egészen addig a pontig, amikor belül valami el nem fáradt. Nem látványosan, nem hangosan, csak csendben. Olyan...
A beavatás nem a templom kapujában kezdődik, hanem a nő testében. Ott, ahol a méh emlékezik. Ott, ahol a vágy nem ösztön, hanem ima. Ízisz szexuális mágiája nem technika, nem trükk és nem titkos mozdulatok gyűjteménye, hanem egy ősi emlékezés: visszatérés a Forráshoz a női testen keresztül.
Az alkímia nem fémekről szól. Nem arról, hogyan lesz ólomból arany, hanem arról, hogyan lesz a sebből fény, a szétszórtságból jelenlét, a félelemből szeretet. A belső alkímia története nem laboratóriumokban íródik, hanem a szívben, és ebben a történetben Hórusz nem pusztán mítosz, hanem élő térkép: útmutató ahhoz, hogyan születik meg bennünk a fény...