Mit jelent valójában a két kígyó?
A két kígyó a bennünk élő két alapminőséget jelképezi: az erőt és a lágyságot, a mozgást és a befogadást, a férfi és női áramlatot. Nem külső energiák, hanem belső életfolyamok. Amikor nem külön élnek bennünk, hanem találkozni kezdenek, a vágy szívvé válik, a szeretet pedig testet kap.
Amikor az ember sokáig figyel önmagára, előbb-utóbb észrevesz egy finom elmozdulást belül. Nem történik semmi különös, nincs nagy felismerés, nincs robbanás. Egyszer csak azt érzi, hogy a vágy már nem ugyanaz, mint korábban. Nem sürget. Nem feszít. Nem akar azonnali megoldást. Mintha lelassulna, és figyelni kezdene.
Ilyenkor a test nem elveszít...
A szív, a Nap és a tudat alkímiája!
Az írás számomra mindig a megértés és a kapcsolódás tere volt.
Az elmúlt években a test, az érintés, az intimitás és a kapcsolatok mélyebb rétegeit kutattam – nem elméletként, hanem megélt tapasztalatként.
Talán te is úgy nőttél fel, hogy azt tanultad: férfinak lenni annyit jelent, hogy menni kell előre. Megoldani, elintézni, teljesíteni, tartani magad. Nem meginogni, nem megállni, nem visszanézni. És lehet, hogy sokáig működött is. Egészen addig a pontig, amikor belül valami el nem fáradt. Nem látványosan, nem hangosan, csak csendben. Olyan...
A beavatás nem a templom kapujában kezdődik, hanem a nő testében. Ott, ahol a méh emlékezik. Ott, ahol a vágy nem ösztön, hanem ima. Ízisz szexuális mágiája nem technika, nem trükk és nem titkos mozdulatok gyűjteménye, hanem egy ősi emlékezés: visszatérés a Forráshoz a női testen keresztül.
Az alkímia nem fémekről szól. Nem arról, hogyan lesz ólomból arany, hanem arról, hogyan lesz a sebből fény, a szétszórtságból jelenlét, a félelemből szeretet. A belső alkímia története nem laboratóriumokban íródik, hanem a szívben, és ebben a történetben Hórusz nem pusztán mítosz, hanem élő térkép: útmutató ahhoz, hogyan születik meg bennünk a fény...
A szív szexualitása ott kezdődik, ahol a test már nem akar bizonyítani, és a lélek már nem akar menekülni. Ott, ahol a férfi és a nő nem szerepekben, nem elvárásokban, nem sebekben találkozik, hanem jelenlétben. Ahol a vágy nem sürget, hanem megnyit. Ahol az érintés nem kér, hanem meghallgat. Ahol az összeolvadás nem elvesz, hanem hazavisz.
