A csendes félelem, ami fogva tart
Van egy félelem, ami nem kiabál.
A csendes félelem az, ami igazán fogva tart.
Van egy félelem, ami nem kiabál.
A csendes félelem az, ami igazán fogva tart.
Az út, ahol elvesztem… és rátaláltam a szeretetre
A valódi változás bennem kezdődik.
"Amikor a fájdalom már nem vihető tovább"
A szégyen az egyik legerősebb érzelmi lenyomat a női testben. Nem látványos, nem mindig hangos, mégis átszővi a mozdulatokat, a testtartást, a hangszínt, az érintéshez való viszonyt. Sokszor már egészen kicsi korban elkezd kialakulni. Nem feltétlenül rossz szándékból. Inkább tudatlanságból, zavarból, örökölt mintákból.
A minták lánca – és a megszakítás bátorsága.
Sok nő nem úgy él, hogy tudná: sebei vannak. Nem úgy kel fel reggelente, hogy azt mondja, valami fáj bennem. Egyszerűen csak él. Teszi a dolgát, kapcsolatban van, dolgozik, igyekszik jól működni. És közben, valahol mélyen, ott van egy halk érzés, hogy valami nem stimmel egészen. Nem nagy dolog. Nem drámai. Inkább egy hiány. Az öröm nem érkezik meg...
Egy délután volt. Nem különleges. Nem spirituális. Csak csendes. Az ablakon beszűrődött a lágy őszi fény, és én ott ültem egy bögre teával a kezemben, miközben újra és újra ugyanaz a gondolat tért vissza bennem: mi van, ha nem ott kezdődik a gyógyulás, ahol eddig kerestük? Addigra már túl voltam számtalan gyakorlaton. Lélegeztem a hasamba, a...