A G-pont gyógyítása a gyakorlatban.

A test a saját ritmusában gyógyul!

A szégyen az egyik legerősebb érzelmi lenyomat a női testben. Nem látványos, nem mindig hangos, mégis átszővi a mozdulatokat, a testtartást, a hangszínt, az érintéshez való viszonyt. Sokszor már egészen kicsi korban elkezd kialakulni. Nem feltétlenül rossz szándékból. Inkább tudatlanságból, zavarból, örökölt mintákból.

A minták lánca – és a megszakítás bátorsága.

Sok nő nem úgy él, hogy tudná: sebei vannak. Nem úgy kel fel reggelente, hogy azt mondja, valami fáj bennem. Egyszerűen csak él. Teszi a dolgát, kapcsolatban van, dolgozik, igyekszik jól működni. És közben, valahol mélyen, ott van egy halk érzés, hogy valami nem stimmel egészen. Nem nagy dolog. Nem drámai. Inkább egy hiány. Az öröm nem érkezik meg...

Egy délután volt. Nem különleges. Nem spirituális. Csak csendes. Az ablakon beszűrődött a lágy őszi fény, és én ott ültem egy bögre teával a kezemben, miközben újra és újra ugyanaz a gondolat tért vissza bennem: mi van, ha nem ott kezdődik a gyógyulás, ahol eddig kerestük? Addigra már túl voltam számtalan gyakorlaton. Lélegeztem a hasamba, a...

A nő, aki emlékezni kezd!
Mélységi írás a női sebek gyógyulásáról, a felismerés erejéről és az önmagunkhoz vezető útról

Nem edény vagy. Fény vagy.
Rövid írás a női gyógyulásról és a belső erő felébredéséről .

Az egyiptomi beavató irányzatok tanítása szerint az életenergia nem pusztán jelen van bennünk, hanem várakozik. Olyan, mint egy szunnyadó folyó, amely csak arra vár, hogy utat kapjon felfelé. Ezt az utat nevezték Dzsednek: a gerinc mentén húzódó szent tengelynek, amely összeköti a földi testet az isteni tudattal.

Van bennünk egy belső út, amely nem látható, mégis végigkísér egy egész életen át. Az egyiptomi beavató hagyományok ezt az utat Dzsednek nevezték: a gerinc mentén húzódó élő tengelynek, amely összeköti a testet a tudattal, a tudatot a lélekkel.